Néha felnézek, írogatok, leküldök pár embert a ... ba. Sajnos nem mindent lehet kitenni, így marad az enyészetnek az a sok sor. Pedig néha úgy, de úgy elküldeném a megfelelő embernek.
Tegnapelőtt lezártam magamban egy korszakot, muszáj volt, pedig nem akartam. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi része, egy nagy hazugság... mikor azt mondják hú de jó, meg egyetlen meg stb. Aztán kiderül, hogy mégsem. És ami a legrosszabb, eddig állítottam hogy nem bántam meg, hogy belevágtam... igent mondtam, átformáltam... de két napja ez megváltozott. Most már bánom, tiszta szívből bánom. Persze, ez csak egy játék de...
Számomra halott a résztvevő, valószínű nem is élt, hazugsággal élt. Vagy csak az enyém volt benne hazugság... mindegy már. Töröltem mindent és ajánlom, hogy soha, de soha ne kerüljön elő semmi róluk.
Teljesen nevetséges, hogy egy idióta fórumról írogatok 25 évesen, de komolyan. Na ezt is beszüntetjük. Nekem van életem.
Arachna
"Nem én vagyok az Ördög, csak a magyar hangja."
összes
2011. december 14., szerda
2010. december 3., péntek
Víííííí...

Naaa... naaaa... naaa? Sejtitek már, hogy miről akarok írni? Neeem, tudom, hogy a kép nem árulkodó. Hehe, hát megnéztük a filmet, végre.
Az igazság az, hogy az elején volt egy kis kavarodás... és a végén is. Bánom, pedig annyira készültem és jókedvvel mentem, fotóztam is meg vittem is apróságot... de mindegy így alakult, lehet nem is mi lennénk vagy nem tudom miért van ez.
De a lényeg a lényeg, hogy a film nekem tetszett... látványilag, hangilag is rendben volt. Egyedül a szinkront cseszték el sajnos, de a színészek játéka talán feledtetni tudta.
Elég sok szereplő tetszett... na igen, Bellát imádom, továbbra is, állati volt mikor megkínozta Grangert és kinyírta Dobbyt. Luciust is imádom, Piton is klassz volt mint mindig na de Luna apja is jó lett, tökéletes választás volt Rhys, imádom azt a színészt. És, hogy teljes legyen a sor, Draco elég gyík volt de egy új szereplő is szimpi lett. A fejvadászok vezérére gondolok. Az a szakadt külső, a kihúzott szem, mókás mozgás... aaannyira cukiiii.
Aki nem nézte még meg, erősen ajánlom, aki megnézte... imádjuk együtt ezt a részt is. Nagyon várom a 2. részét, a harc szerintem látványos lesz és drámai.
2010. december 1., szerda
Tél...
Lavina...
Mit is írhatnék egy hónap kihagyással. Tudom írtam, hogy blogolok, de nem olyan könnyű az. A napjaim pocsékok, betegségek és unalom. Ráadásul egyre jobban vágyok rá, hogy elhúzzak a francba. V-nek szoktam elnyígni mi bajom van, ő meghallgat mikor fent tud lenni. Remélem megint lesz rá lehetőség mert kezd gyűlni és úgy érzem felrobbant.
Érzem azt is, hogy hiába csinálok bármit az nem elég, hiába próbálok ott lenni mindenhol ,minden fontosabb eseményen, az nem számít és igen, igazságtalanságnak érzem, hogy másnak elég csak benyögnie egy-két nyálas szót vagy épp hízelgőt és máris ővé a világ. Persze, nem lehet megemlíteni, mert semmi kedvem ezen "vitázni". Csak néha azért felgyűlik és elgondolkodom és igenis elszomorít, hogy mindenek ellenére háttérben vagyok másokkal szemben. Ráadásul olyanokkal szemben akik lófaxt sem csinálnak, de azt nagyon tudják. Hát kapják be ezek az emberek amúgy meg. (Tudom, hogy ez másnál is előfordul de akkor sem értem miért van ez így, hogy aki aktív az nem számít, aki passzív ájulásig van imádva)
Érzem azt is, hogy nem haladok semerre. Lóvé kéne... általános probléma igen. Ha lenne lóvém, tudnék lépni. Vagy az kéne, hogy néhány napos csövezést bevállalok és se szó se beszéd lelépek. Senki nem tudná... Ez is benne van, nekem csak annyi kell hozzá, hogy rám jön ez az érzés és máris megyek. Lehet tényleg ezt kéne csinálnom és nem várni semmire.
Svédet vagy norvégot tuti meg fogom próbálni ha beledöglök is. Más is kibírta akkor én is ki fogom a nehézségeket. Jól kell dolgozni, ennyi a titok nyitja. Azzal pedig semmi problémám nem lesz hogyan jöjjek ki a svédekkel, esküszöm olyan érzésem van, mintha mindig ott éltem volna. Valamelyik északi országban.
Ne eeez éltet rendesen.
Az unalmas napok, hetek, hónapok után jött egy kis felüdülés. Legalábbis azt hittem jó lesz, újra jó lesz de ahogy észrevettem egy szakadék keletkezett és hiába dobnék át hidat, nem kapják el vagy nagyon gyenge az a híd, könnyen leszakadhat. Nem értettem.
Éjjel nem is aludtam semmit de legalább rájöttem. Vissza a korábbi bejegyzéshez. Megint. Nagyszerű. Néha nem értem miért gondolkodok és jövök rá dolgokra, amiket inkább jobb, ha nem tud az ember.
Én keresztem, én vigyem lehetőleg úgy, hogy ne nyomjon össze. Nehéz, nehéz de én az ilyet meg tudom csinálni. Néha nekem is jólesik ha kiordítom magamból a dolgokat. De majd, ha összeszedem a gondolataimat nagy beszélgetéseket fogok összeegyeztetni mert kell... már nagyon kell hogy tisztázzak egy-két dolgot.
Hát, remélem a december jó lesz... majd igyekszem megtalálni a jót benne. C-vel is találkozni kéne, és annyira mennék, de annyira, ha lenne lóvém. Ki tudom spórolni, azt már megdumáltuk, hogy találkozunk, csak azt nem tudom hogy a hónap melyik napján. Imádok vele lenni, elfelejtet minden mást és csak Ő van és Én és a nevetés és a millió más mait csinálni tudunk a Nagyfaluban.
Azt hiszem sikerült összehoznom egy rövid változatot. Nagyon rövidet, de legalább egy része távozott belőlem... aztán fortyogok tovább.
Most esett a hó, de nagyon úgy tűnik, hogy esőbe megy át.
Érzem azt is, hogy hiába csinálok bármit az nem elég, hiába próbálok ott lenni mindenhol ,minden fontosabb eseményen, az nem számít és igen, igazságtalanságnak érzem, hogy másnak elég csak benyögnie egy-két nyálas szót vagy épp hízelgőt és máris ővé a világ. Persze, nem lehet megemlíteni, mert semmi kedvem ezen "vitázni". Csak néha azért felgyűlik és elgondolkodom és igenis elszomorít, hogy mindenek ellenére háttérben vagyok másokkal szemben. Ráadásul olyanokkal szemben akik lófaxt sem csinálnak, de azt nagyon tudják. Hát kapják be ezek az emberek amúgy meg. (Tudom, hogy ez másnál is előfordul de akkor sem értem miért van ez így, hogy aki aktív az nem számít, aki passzív ájulásig van imádva)
Érzem azt is, hogy nem haladok semerre. Lóvé kéne... általános probléma igen. Ha lenne lóvém, tudnék lépni. Vagy az kéne, hogy néhány napos csövezést bevállalok és se szó se beszéd lelépek. Senki nem tudná... Ez is benne van, nekem csak annyi kell hozzá, hogy rám jön ez az érzés és máris megyek. Lehet tényleg ezt kéne csinálnom és nem várni semmire.
Svédet vagy norvégot tuti meg fogom próbálni ha beledöglök is. Más is kibírta akkor én is ki fogom a nehézségeket. Jól kell dolgozni, ennyi a titok nyitja. Azzal pedig semmi problémám nem lesz hogyan jöjjek ki a svédekkel, esküszöm olyan érzésem van, mintha mindig ott éltem volna. Valamelyik északi országban.
Ne eeez éltet rendesen.
Az unalmas napok, hetek, hónapok után jött egy kis felüdülés. Legalábbis azt hittem jó lesz, újra jó lesz de ahogy észrevettem egy szakadék keletkezett és hiába dobnék át hidat, nem kapják el vagy nagyon gyenge az a híd, könnyen leszakadhat. Nem értettem.
Éjjel nem is aludtam semmit de legalább rájöttem. Vissza a korábbi bejegyzéshez. Megint. Nagyszerű. Néha nem értem miért gondolkodok és jövök rá dolgokra, amiket inkább jobb, ha nem tud az ember.
Én keresztem, én vigyem lehetőleg úgy, hogy ne nyomjon össze. Nehéz, nehéz de én az ilyet meg tudom csinálni. Néha nekem is jólesik ha kiordítom magamból a dolgokat. De majd, ha összeszedem a gondolataimat nagy beszélgetéseket fogok összeegyeztetni mert kell... már nagyon kell hogy tisztázzak egy-két dolgot.
Hát, remélem a december jó lesz... majd igyekszem megtalálni a jót benne. C-vel is találkozni kéne, és annyira mennék, de annyira, ha lenne lóvém. Ki tudom spórolni, azt már megdumáltuk, hogy találkozunk, csak azt nem tudom hogy a hónap melyik napján. Imádok vele lenni, elfelejtet minden mást és csak Ő van és Én és a nevetés és a millió más mait csinálni tudunk a Nagyfaluban.
Azt hiszem sikerült összehoznom egy rövid változatot. Nagyon rövidet, de legalább egy része távozott belőlem... aztán fortyogok tovább.
Most esett a hó, de nagyon úgy tűnik, hogy esőbe megy át.
2010. november 30., kedd
sok(k)..
" Mikor bajod van, akkor vagy igazán egyedül."
Azt hiszem erről majd írok egy hosszabb bejegyzést. ... Azt hiszem. :)
"Mosolyogni tudni kell, minden helyzetben."
2010. november 6., szombat
...
Volt egy bejegyzésem, amit végül töröltem. Talán jobb így... feleslegesen indítottam volna el azt a lavinát, ami betemetett volna... kettőnket biztosan, a harmadik félre magasan tojok... csak az a baj, hogy mindig ő kerül ki győztesen, pedig semmit de semmit nem csinál ami értékes és maradandó lenne. Úgy tűnik néha a semmi is több, mint a valami. Igazságtalanság!!! Szívás.
"Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni. "
Utó...
A Halloweenem jól telt, pizzáztam és amerikai footballt néztem C-vel. A Minneapolis játszott másnap pedig az Indianapolis. Két kedvenc csapatom, az Indi ősrég óta, a Minneapolis pár éve.
Filmet is néztem és néha kimentem, hogy ellenőrizzem égnek-e a gyertyák a töklámpásokban. Öt volt belőlük, állati jól néztek ki az éjszakában, sokan megcsodálták és a dekorációkat is. Szerintem lassan hat éve díszítjük a házat Halloweenkor, mindig csodára járnak és volt olyan év, hogy többeknél láttunk töklámpást.
Mindig tudtam hogy mozgatórugó vagyok, az őrültségeimet általában átveszik néhányan. Nem bánnám, ha évről évre egyre többen készítenének hasonló dekort, talán egyszer sikerül bevezeni a Halloweenezést ide is, nem ártana ennek a kis nyamvadt országnak. Uncsi, hogy nálunk semmi móka nincs.
Svédországban Húsvétkor is beöltöznek a gyerekek boszinak és mennek cukorkákat gyűjteni, hát nem óriási? Nálunk nyuszi van, tudom, tudom de akkoris.
Aztán, másnap elmentünk a temetőbe de csak mutterom és én mert mi imádunk ott sétálni, nézegetni a mécseseket, amik félhomályban valami bámulatosak. Minden évben szinte csak emiatt megyünk ki, hogy órákig sétáljunk mert tulajdonképpen a temetőben egyedül keresztapám fekszik, már lassan 22 éve, szóval úgy igazán senkihez nem kellene kimennünk.
A napok gyorsan telnek, nov. 2. Mac szülinapja volt, sajnáltam hogy csak neten keresztül tudtam köszönteni, csináltam neki néhány meglepit.
Ma megy haza a mutterja, szóval megint nem lesz pár napig... hát evvan, egyszer majd csak megszokom.
Amúgy tééényleg olyan gyorsan telnek a napok, hogy mire legközelebb felkapom a fejem, már huss egy újabb hónap.
Filmet is néztem és néha kimentem, hogy ellenőrizzem égnek-e a gyertyák a töklámpásokban. Öt volt belőlük, állati jól néztek ki az éjszakában, sokan megcsodálták és a dekorációkat is. Szerintem lassan hat éve díszítjük a házat Halloweenkor, mindig csodára járnak és volt olyan év, hogy többeknél láttunk töklámpást.
Mindig tudtam hogy mozgatórugó vagyok, az őrültségeimet általában átveszik néhányan. Nem bánnám, ha évről évre egyre többen készítenének hasonló dekort, talán egyszer sikerül bevezeni a Halloweenezést ide is, nem ártana ennek a kis nyamvadt országnak. Uncsi, hogy nálunk semmi móka nincs.
Svédországban Húsvétkor is beöltöznek a gyerekek boszinak és mennek cukorkákat gyűjteni, hát nem óriási? Nálunk nyuszi van, tudom, tudom de akkoris.
Aztán, másnap elmentünk a temetőbe de csak mutterom és én mert mi imádunk ott sétálni, nézegetni a mécseseket, amik félhomályban valami bámulatosak. Minden évben szinte csak emiatt megyünk ki, hogy órákig sétáljunk mert tulajdonképpen a temetőben egyedül keresztapám fekszik, már lassan 22 éve, szóval úgy igazán senkihez nem kellene kimennünk.
A napok gyorsan telnek, nov. 2. Mac szülinapja volt, sajnáltam hogy csak neten keresztül tudtam köszönteni, csináltam neki néhány meglepit.
Ma megy haza a mutterja, szóval megint nem lesz pár napig... hát evvan, egyszer majd csak megszokom.
Amúgy tééényleg olyan gyorsan telnek a napok, hogy mire legközelebb felkapom a fejem, már huss egy újabb hónap.
2010. október 31., vasárnap
2010. október 24., vasárnap
Buli... és más apróságok.
Az elmúlt hétben nem történt semmi különös velem. Nem mintha hiányolnám az izgalmat, úgy tűnik most ehhez van kedvem és értékelem a csendet és nyugalmat. Néha azért kimozdítható vagyok és azokon a napokon igénylem is, hogy történjen valami. Hehe, a becsapós rész most jön, ugyan is erre csak vágyom, közben folyton mennem kell valamerre.
Na jó, Orsi buliját hetek óta vártam. Nagyon szeretek vele lenni és persze a többiekkel is mert jó fejek és annyit de annyit nevettünk ismét és énekeltünk és dumáltunk és ittunk ittunk ittunk. Mint jó házigazda, Orsi folyton teletöltötte a feles poharunkat. Hát nem imádni való? :D (amúgy tényleg az, tökély volt minden most is.) Hattól hajnali négyig voltunk ott, és nagyon sikerült kikapcsolnom. Ittam is becsülettel.
Jót dumáltam Lacival is az ágyon fekve plafont bámulva, mindketten készen voltunk már. Á, nem lehet ezt részletezni, mert tök hosszú lenne. Állati volt és ha jól vettem ki a kavalkádból, akkor ismétlés lesz ha Zoli hazajön külföldről és Jozy is ott lesz. Király!
Ma xar napom volt, hogy rövid és tömör legyek. Nyugis, álmoskás és xar. Szerettem az F1et de már valahogy azt sem bírom. Eleve utálom Vettelt, Hamiltont és Alonsot. Mit nézzem az ocsmány képüket? Áh, szörnyű, na mindegy várom a megváltást. Räikkönen jöjjön vissza vagy legyen valami.
Volt valami, amin elgondolkodtam, ill. hirtelen több dolog is volt. Kicsit lehangolt az egyik, a másikat meg tulajdonképpen magasról letojom. Egy, egyszerű fb alkalmazás volt, de gondolkodásra bírt. Képzeljétek, egy egész listányi rossz tulajdonságot szedtem össze és csak egy jó jutott eszembe. Fura... más szerint siralmas, de ez van. Legalább az, az egy tulajdonság értékes és nagyon-nagyon ritka.
A lehangoló témát nem írom le, akit érdekel mesélhetek róla más módon. Azt hiszem még agyalok kicsit, hogyan mit és miért aztán úgyis amerikai focit nézek az én állandó társammal. (Egyébként érdekes, mert először le akartam írni, de meggondoltam magam.)
Amúgy azt vettem észre, hogy sokan mondják mennyire titokzatos vagyok, alig lehet rólam tudni valamit is. Hát persze, mert nem kérdez senki semmit. Nem vagytok rá kíváncsiak, nem kell ezen mit szépíteni. Az emberek nem kíváncsiak a másikra máskülönben kérdeznének. Hát bocsi, én meg nem vagyok képes kitalálni kinek mi piszkálja a csőrét velem kapcsolatban. Innentől tudom sajnálni.
Aki kérdez, az válaszra talál, bár tény sokszor ha elkezdek valamit mesélni magamról vagy arról amit gondolok, lófaxt sem érdekli, semmi válasz vagy valami és rögtön feleslegesnek érzem a mondandóm és inkább nem írok többet. Ja, akkor tulajdonképpen miről is beszélünk?
Vagy ha én kérdezek, egy mondatos vacakkal el vagyok hajtva. Hoppá hoppá hát nem fogok könnyeket hullajtani. (Akinek nem inge...)
Van még itt pár dolog, de egyelőre hagyom...
Na jó, Orsi buliját hetek óta vártam. Nagyon szeretek vele lenni és persze a többiekkel is mert jó fejek és annyit de annyit nevettünk ismét és énekeltünk és dumáltunk és ittunk ittunk ittunk. Mint jó házigazda, Orsi folyton teletöltötte a feles poharunkat. Hát nem imádni való? :D (amúgy tényleg az, tökély volt minden most is.) Hattól hajnali négyig voltunk ott, és nagyon sikerült kikapcsolnom. Ittam is becsülettel.
Jót dumáltam Lacival is az ágyon fekve plafont bámulva, mindketten készen voltunk már. Á, nem lehet ezt részletezni, mert tök hosszú lenne. Állati volt és ha jól vettem ki a kavalkádból, akkor ismétlés lesz ha Zoli hazajön külföldről és Jozy is ott lesz. Király!
Ma xar napom volt, hogy rövid és tömör legyek. Nyugis, álmoskás és xar. Szerettem az F1et de már valahogy azt sem bírom. Eleve utálom Vettelt, Hamiltont és Alonsot. Mit nézzem az ocsmány képüket? Áh, szörnyű, na mindegy várom a megváltást. Räikkönen jöjjön vissza vagy legyen valami.
Volt valami, amin elgondolkodtam, ill. hirtelen több dolog is volt. Kicsit lehangolt az egyik, a másikat meg tulajdonképpen magasról letojom. Egy, egyszerű fb alkalmazás volt, de gondolkodásra bírt. Képzeljétek, egy egész listányi rossz tulajdonságot szedtem össze és csak egy jó jutott eszembe. Fura... más szerint siralmas, de ez van. Legalább az, az egy tulajdonság értékes és nagyon-nagyon ritka.
A lehangoló témát nem írom le, akit érdekel mesélhetek róla más módon. Azt hiszem még agyalok kicsit, hogyan mit és miért aztán úgyis amerikai focit nézek az én állandó társammal. (Egyébként érdekes, mert először le akartam írni, de meggondoltam magam.)
Amúgy azt vettem észre, hogy sokan mondják mennyire titokzatos vagyok, alig lehet rólam tudni valamit is. Hát persze, mert nem kérdez senki semmit. Nem vagytok rá kíváncsiak, nem kell ezen mit szépíteni. Az emberek nem kíváncsiak a másikra máskülönben kérdeznének. Hát bocsi, én meg nem vagyok képes kitalálni kinek mi piszkálja a csőrét velem kapcsolatban. Innentől tudom sajnálni.
Aki kérdez, az válaszra talál, bár tény sokszor ha elkezdek valamit mesélni magamról vagy arról amit gondolok, lófaxt sem érdekli, semmi válasz vagy valami és rögtön feleslegesnek érzem a mondandóm és inkább nem írok többet. Ja, akkor tulajdonképpen miről is beszélünk?
Vagy ha én kérdezek, egy mondatos vacakkal el vagyok hajtva. Hoppá hoppá hát nem fogok könnyeket hullajtani. (Akinek nem inge...)
Van még itt pár dolog, de egyelőre hagyom...
2010. október 15., péntek
Hajjaj...
Újra itt vagyok néhány nap kihagyással. Nem volt kellemes ez a néhány nap, nem sértődtem volna meg, ha kimarad ez az aprónak nem nevezhető baleset. Mit szépítsem, béna voltam és hatalmas szerencsém volt, hogy nem vakultam meg.
Franc belé, meg az összes zárba. Nem a fájdalommal volt a bajom, azzal elvagyok, megszoktam. Inkább azzal, hogy nem láttam, később pedig nem láttam tisztán. Most már jól vagyok, felfelé és oldalra is tudok nézni fájdalom nélkül, a sárga és piros szín is felszívódni látszik.
Néha voltam gépnél, de keveset. Egy szemmel nagyon fárasztó nézni, lefájdul az ember feje, fájni kezd a szeme és vibrál minden előtte. Kellemetlen.
Ma még ingerült voltam és fáradt, most per pillanat elmúltak ezek a "mellékhatások". Ittam egy kis teát, ettem, most pedig zenét hallgatok. A Nightwishtől egy számot... igen, most hallgatom talán negyvenedjére. Most ehhez van kedvem, pedig mindegyik számát szeretem.
Várom, hogy aludjak... várom, hogy egyáltalán álmos legyek. Tegnap korán lefeküdtem, remélem ma is összejön. Érdekes, már nem szórakoztat a gépezés... már nem tud lekötni, inkább megszokássá vált, hogy benyomom és végignézem az alkalmazásokat ahol fent vagyok vagy amit használok, majd hallgatok egy kis zenét, olvasok érdekes cikkeket és kb. ennyi. Utazhatnékom van, de nagyon, és egyre jobban. Na meg most már nagyon hiányzik, hogy rendesen dolgozzak. Hiányzik a rendszeresség, az, hogy lekötöm magam a munkával, mindig megyek-jövök csinálom... és nem utolsó sorban, szerettem azokat a napokat, mikor a kezembe nyomták a fizut. Volt lóvém akármikor felmenni Pestre. Hiányzik, hiányzik, hiányzik, szóval melózni fogok nem csak tanulni. A tanulás uncsi. Csak azt nem tudom mit szól majd mindehhez a szervezetem. Ez még a jövő zenéje...
Más... Muszáj megjegyeznem. Volt már olyanotok, hogy gondoltatok valakire, és másnap a semmiből előbukkan és...és... találkoztok vele?
Írt nekem valaki, akinek én nem írtam vissza egyből mert annyi minden járt a fejemben, hogy azt sem tudtam melyikkel kezdjem ezért napoltam a választ. Szegény, mondta is, hogy várta a válaszom... meeert, hogy tegnap összefutottam vele. Te jóó ééég... és tényleg. Ott állt annál a zebránál, amelyik felé én tartottam. De hogy kerül oda, mikor semmi dolga nem lenne arra és és és pont akkor mikor én???? Áh, hihetetlen, de a lényeg a lényeg, hogy találkoztunk és hosszan beszélgettük amíg elkísért. Rendes tőle... Jó volt látni és beszélni vele és mesélni neki és hallgatni mi minden történt vele az elmúlt időben. Elmondta miket tervez és milyen lépéseket tett már meg. Hát hú... saját lakás, ilyenek. Keményen melózott az biztos.
Megbeszéltük, hogy kicsit rendszeresíteni fogjuk a találkákat. :) Ritka türelmes srác, de tényleg... én még ilyennel nem találkoztam, vagy csak nem emlékszem de azt tudom, hogy mindig is kijöttük egymással az első perctől kezdve (egy helyen voltunk gyakorlaton anno).
Hát halljátok, ha ő is megkéri a barátnője kezét, besűrűsödik a programom jövőre. Szurkolok nekik nagyon.
Jól telt a tegnapom...végre.
Na, azt hiszem ennyit akartam kinyögni mára.
Franc belé, meg az összes zárba. Nem a fájdalommal volt a bajom, azzal elvagyok, megszoktam. Inkább azzal, hogy nem láttam, később pedig nem láttam tisztán. Most már jól vagyok, felfelé és oldalra is tudok nézni fájdalom nélkül, a sárga és piros szín is felszívódni látszik.
Néha voltam gépnél, de keveset. Egy szemmel nagyon fárasztó nézni, lefájdul az ember feje, fájni kezd a szeme és vibrál minden előtte. Kellemetlen.
Ma még ingerült voltam és fáradt, most per pillanat elmúltak ezek a "mellékhatások". Ittam egy kis teát, ettem, most pedig zenét hallgatok. A Nightwishtől egy számot... igen, most hallgatom talán negyvenedjére. Most ehhez van kedvem, pedig mindegyik számát szeretem.
Várom, hogy aludjak... várom, hogy egyáltalán álmos legyek. Tegnap korán lefeküdtem, remélem ma is összejön. Érdekes, már nem szórakoztat a gépezés... már nem tud lekötni, inkább megszokássá vált, hogy benyomom és végignézem az alkalmazásokat ahol fent vagyok vagy amit használok, majd hallgatok egy kis zenét, olvasok érdekes cikkeket és kb. ennyi. Utazhatnékom van, de nagyon, és egyre jobban. Na meg most már nagyon hiányzik, hogy rendesen dolgozzak. Hiányzik a rendszeresség, az, hogy lekötöm magam a munkával, mindig megyek-jövök csinálom... és nem utolsó sorban, szerettem azokat a napokat, mikor a kezembe nyomták a fizut. Volt lóvém akármikor felmenni Pestre. Hiányzik, hiányzik, hiányzik, szóval melózni fogok nem csak tanulni. A tanulás uncsi. Csak azt nem tudom mit szól majd mindehhez a szervezetem. Ez még a jövő zenéje...
Más... Muszáj megjegyeznem. Volt már olyanotok, hogy gondoltatok valakire, és másnap a semmiből előbukkan és...és... találkoztok vele?
Írt nekem valaki, akinek én nem írtam vissza egyből mert annyi minden járt a fejemben, hogy azt sem tudtam melyikkel kezdjem ezért napoltam a választ. Szegény, mondta is, hogy várta a válaszom... meeert, hogy tegnap összefutottam vele. Te jóó ééég... és tényleg. Ott állt annál a zebránál, amelyik felé én tartottam. De hogy kerül oda, mikor semmi dolga nem lenne arra és és és pont akkor mikor én???? Áh, hihetetlen, de a lényeg a lényeg, hogy találkoztunk és hosszan beszélgettük amíg elkísért. Rendes tőle... Jó volt látni és beszélni vele és mesélni neki és hallgatni mi minden történt vele az elmúlt időben. Elmondta miket tervez és milyen lépéseket tett már meg. Hát hú... saját lakás, ilyenek. Keményen melózott az biztos.
Megbeszéltük, hogy kicsit rendszeresíteni fogjuk a találkákat. :) Ritka türelmes srác, de tényleg... én még ilyennel nem találkoztam, vagy csak nem emlékszem de azt tudom, hogy mindig is kijöttük egymással az első perctől kezdve (egy helyen voltunk gyakorlaton anno).
Hát halljátok, ha ő is megkéri a barátnője kezét, besűrűsödik a programom jövőre. Szurkolok nekik nagyon.
Jól telt a tegnapom...végre.
Na, azt hiszem ennyit akartam kinyögni mára.
2010. október 11., hétfő
No comment...
2010. október 10., vasárnap
Egy kis semmiség...

Volt már olyanotok, hogy semmi kedv semmihez, csak feküdni/ülni és böngészni a régmúlt zenék között amiket régen hallgattál és valamilyen hatással voltak rád?...
Nem feltétlenül a legnépszerűbb számokra gondolok, pl van olyan szám ami az égvilágon senkinek nem tetszik rajtam kívül. Hm... más vagyok, más a felfogásom a gondolkodásom a szemléletem az ízlésem, ezt már évek óta tudom. Szeretek más lenni, eltérni az átlagtól.
...Én ezt csinálom órák óta és még tervezem elhúzni az időmet ezzel. Több száz olyan szám van, ami valamiért belopta magát a szívembe. Tizenévesen más érzések jártak át mikor hallgattam, az volt a bulikorszak és egyebek, de olyan számokat is szívesen kikeresek, amiket tesóm által hallgattam meg és sokszor néztem, ahogy ugrál rá, vagy énekel a fa alatt üldögélve. Akaratlanul jutnak eszembe ezek az emlékek és bizton állíthatom, tök jó érzés. Végigmosolygom a számot, majd kapcsolok a következőre, hogy azon is mosolyoghassak. Mindezt egy bögre forró tea mellett bekuckózva egy plédbe. Ha már úgy döntöttem nem kockáztatok egy újabb lebetegedést az elmászkálásommal, elütöm az időmet valamivel. Csak tudnám hol van az a millió magnókazetta, amiket folyton hurcolásztunk magunkkal lejátszót keresve, nehogy legyen egy csöndes perc az életükben. Hehe. Utána jönnek majd a régi filmek keresése. Volt egy olyan korszakom, amikor rengeteg filmet néztem meg, többségében ijesztőeket, horror, thriller. Gyűjtöttem is őket. Nem bánnám, ha megint elkapna, az, az őrület mert visszagondolva marha jó volt. Főleg az a része, hogy ha valaki csak megemlített egy mondatot, én már fújtam melyik film és kik játszanak benne, kapott-e díjat stb. Nem tanultam meg, egyszerűen rám ragadt. Ami érdekel utánajárok, elolvasom és megjegyzem, márpedig elég sok minden érdekel.
Valahogy nem várom a következő hetet (csak Orsi buliját), legyen már vége ennek a hónapnak.
Lazulás...

Mára lazulást terveztem. Egyrészt, Vasárnap van, a hétvége utolsó napja, másrészről elkezdtem tüsszögni és fújni az orrom. Rossz Omen, remélem nem fáztam meg... megint.
Tudom, tudom, forró citromos tea és a többi. Mellé nyamnyogni fogok egy kis vajas pogit és várom az estét. Iiigen, újra NFL meccs lesz, most a Dallas és a Tennessee játszik egymással úgyhogy jónak ígérkezik.
Erősen reménykedek benne, hogy az Indianapolis is sorra kerül a közvetítésben, mert őket szeretem a legjobban. Kicsit gyengélkednek mostanában úgyhogy rájuk fér a lelkesedésem.
Addig nézek még valami filmet és angolozok. Rám fér az ismétlés és a szavak tanulása. Az utóbbi nagyon rám fér, ehhez épp angol műsort nézek a Spektrumon és mivel pont ősz van a tv-ben is, teljesen hangulatban vagyok. Vannak néha ilyen hülyeségeim, de annyira lendületbe tudja hozni az embert.
Ma szörnyen ébredtem, eleve reggel (már-már hajnalban) keltem mert az F1 akkor van, és ez még nem minden. Nándi bejött PORSZÍVÓZNI a szobámba. Azt hittem kivágom. Egyrészt, honnan a fenéből szedte, hogy neki most be kell jönnie porszívózni miközben én alszom. Mostanában rendszeresítette a bemászkálást hozzám, reggelente. A gond csak az, hogy én szeretek reggel aludni, ő pedig ötkor kel fel. Beszegelem az ajtót.
Másrészről, nekem tuti kutyám lesz... ohh, majd erről is írok egy bejegyzést, Macival megterveztünk mindent. :) (Az a nagy helyzet, hogy hiányzik a Macim... de psszt.)
2010. október 9., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



