Újra itt vagyok néhány nap kihagyással. Nem volt kellemes ez a néhány nap, nem sértődtem volna meg, ha kimarad ez az aprónak nem nevezhető baleset. Mit szépítsem, béna voltam és hatalmas szerencsém volt, hogy nem vakultam meg.
Franc belé, meg az összes zárba. Nem a fájdalommal volt a bajom, azzal elvagyok, megszoktam. Inkább azzal, hogy nem láttam, később pedig nem láttam tisztán. Most már jól vagyok, felfelé és oldalra is tudok nézni fájdalom nélkül, a sárga és piros szín is felszívódni látszik.
Néha voltam gépnél, de keveset. Egy szemmel nagyon fárasztó nézni, lefájdul az ember feje, fájni kezd a szeme és vibrál minden előtte. Kellemetlen.
Ma még ingerült voltam és fáradt, most per pillanat elmúltak ezek a "mellékhatások". Ittam egy kis teát, ettem, most pedig zenét hallgatok. A Nightwishtől egy számot... igen, most hallgatom talán negyvenedjére. Most ehhez van kedvem, pedig mindegyik számát szeretem.
Várom, hogy aludjak... várom, hogy egyáltalán álmos legyek. Tegnap korán lefeküdtem, remélem ma is összejön. Érdekes, már nem szórakoztat a gépezés... már nem tud lekötni, inkább megszokássá vált, hogy benyomom és végignézem az alkalmazásokat ahol fent vagyok vagy amit használok, majd hallgatok egy kis zenét, olvasok érdekes cikkeket és kb. ennyi. Utazhatnékom van, de nagyon, és egyre jobban. Na meg most már nagyon hiányzik, hogy rendesen dolgozzak. Hiányzik a rendszeresség, az, hogy lekötöm magam a munkával, mindig megyek-jövök csinálom... és nem utolsó sorban, szerettem azokat a napokat, mikor a kezembe nyomták a fizut. Volt lóvém akármikor felmenni Pestre. Hiányzik, hiányzik, hiányzik, szóval melózni fogok nem csak tanulni. A tanulás uncsi. Csak azt nem tudom mit szól majd mindehhez a szervezetem. Ez még a jövő zenéje...
Más... Muszáj megjegyeznem. Volt már olyanotok, hogy gondoltatok valakire, és másnap a semmiből előbukkan és...és... találkoztok vele?
Írt nekem valaki, akinek én nem írtam vissza egyből mert annyi minden járt a fejemben, hogy azt sem tudtam melyikkel kezdjem ezért napoltam a választ. Szegény, mondta is, hogy várta a válaszom... meeert, hogy tegnap összefutottam vele. Te jóó ééég... és tényleg. Ott állt annál a zebránál, amelyik felé én tartottam. De hogy kerül oda, mikor semmi dolga nem lenne arra és és és pont akkor mikor én???? Áh, hihetetlen, de a lényeg a lényeg, hogy találkoztunk és hosszan beszélgettük amíg elkísért. Rendes tőle... Jó volt látni és beszélni vele és mesélni neki és hallgatni mi minden történt vele az elmúlt időben. Elmondta miket tervez és milyen lépéseket tett már meg. Hát hú... saját lakás, ilyenek. Keményen melózott az biztos.
Megbeszéltük, hogy kicsit rendszeresíteni fogjuk a találkákat. :) Ritka türelmes srác, de tényleg... én még ilyennel nem találkoztam, vagy csak nem emlékszem de azt tudom, hogy mindig is kijöttük egymással az első perctől kezdve (egy helyen voltunk gyakorlaton anno).
Hát halljátok, ha ő is megkéri a barátnője kezét, besűrűsödik a programom jövőre. Szurkolok nekik nagyon.
Jól telt a tegnapom...végre.
Na, azt hiszem ennyit akartam kinyögni mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése