összes

2010. október 6., szerda

Ősz...



Nézd, nézd ez a képet és képzeld el, hogy itt tölthetsz néhány hetet.

Mondja nekem valaki, hogy nem szereti ezt az évszakot, és rögtön furcsán fogok ránézni. Én annyira mániákusan rajongok érte, hogy képes vagyok egy teljes bejegyzést szentelni rá. Nem kell megijedni, semmi értelmes nem lesz benne, de jó írni.
Olykor, mikor van időm böngészni a netet, képes vagyok hosszú percekig keresgélni a képek között és nézegetni a szebbnél szebb őszi tájakat.
A város, ahol lakom, nagyon szép ősszel, sokszor mozdulok ki, hogy sétáljak. Semmi mást nem csinálok, csak sétálok és nézelődöm. Ha van idejük a barátaimnak, velük megyek a Nagyerdőre, kedvencünk a Klinikák rész, az egyetem, a mini vízesés, a békás-tó és környéke, szóval minden ami oda tartozik. Bár a Főtér is magáért beszél. Legjobb időszak, mikor a fák ezer színben pompáznak, a fele levél lehullva hever a fűben vagy az úton és mi a terméseket rugdosva, levélkupacokat átugorva nevetünk a napsütéssel csalogató csípős időben. Néha mókust is lehet látni, vagy más különlegesebb állatot.
Legjobban forró teával a kezemben szeretek nézelődni, aki ismer, tudja rólam, hogy imádom a fekete teát, szigorúan citrommal.
Apropó őszi idő, ma is az van. Ha holnap is ilyen csodás lesz, elhívok valakit egy nagy sétára. :) Egyébként szörnyen utálom a hivatalos felosztást. Egy fenét van úgy, ahogy a tudósok állítják. Az őszt tegyék ki az őszi hónapok és ne a téliek, a télit a téli hónapok és ne a tavasziak... sorolhatnám.
Szeptember-Október-November és punktum. Mit hoz a "véletlen" a négy kedvenc dátumomból három ősszel van: október 31. , november 1. és a november 30. és a kedvenc "ünnepeim" közül is kettő ősszel van. Ilyen a Halloween és a Halottak napja.
Tudom, beteges, de mit csináljak ha egyszer ennyire lenyűgöző.

Ha már a véletleneknél tartunk, ez a véletlen tényleg véletlen... pont október 6.-a van, Nemzeti Gyásznap én is jókor indítom a blogom, nem is én lennék ha nem így lenne. Amúgy vicces (egy fenét, inkább szánalmas), hogy tíz emberből legalább a felének, ha nem többnek fogalma sincs arról, mire emlékezünk október 6.-án. Ennyit a magyar oktatásról. Régen is szánalmas volt, és nagy szégyen, hogy pl.: egy őskori lelet nem képes felidézni mire emlékezett 100 éven keresztül amíg felnőtt. Régen az ilyen ünnepeket nagyobb becsben tartották, mint most -érthető, közelebb álltak korban-. A mostaniak inkább csak próbálkozások, holott már gőzük nincs az egészről. Jó, értékeljük azt, hogy legalább megpróbálnak úgy tenni, mintha átéreznék a történelem súlyosságát, Hálleluja... Csak engem ne kötelezzen senki semmire és békében leszünk.

Idén ősszel sok minden történt velem, majd szép lassan adagolom, most nem sűrítek mindent ebbe az egy bejegyzésbe. Azt sajnálom, hogy Macim nincs itt... pont a kedvenc évszakomon mikor a legszebb minden. Kénytelen vagyok télen lehógolyozni, ha már idén ősszel nem tudom belevágni a levélkupacokba (ez fordítva lenne, de most az én blogomon vagyunk és büntetlenül álmodozhatok).

Na megyek és süttetek valakivel diós zserbót az ősz tiszteletére és azért, mert a kedvenc sütim egyike.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése